<%@ Language=JavaScript %> Gombos-hegyi Kálvária » A felszentelés

Hercegkúti Római Katolikus Egyházközség - Naár János honlapján

Gombos-hegyi Kálvária » A felszentelés

A Gombos-hegyi Kálvária felszentelési ünnepségén, Naár Jánosnak, az egyházközség világi elnökének Dr. Seregély István érsek úrhoz intézett köszöntője. (Megjelent a Hercegkúti Hírek 2004. szeptemberi számában)

Főtisztelendő Érsek Főpásztor Úr!

A hercegkúti hívek, vendégeink, valamint az egyházközségünk képviselőtestülete nevében nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm, és megköszönöm, hogy meghívásunkat elfogadva látogatásával megtisztelte hívő közösségünket.  

Külön öröm számunkra, hogy erre a találkozásra az Egri Egyházmegye millenniumi évében, egyben a Kassai Egyházmegye alapításának kétszázadik évfordulóján kerül sor. 

A Szentkereszt felmagasztalása napjának előestéjén egyházközségünk kettős ünnepet tart. Ezt a napot elődeink a fogadott ünnepeik sorába, a vasárnapok rangjára emelték. S az örökséget megtartva, mi is évről évre kinyilvánítjuk a Szentkereszt iránti tiszteletünket, hiszen tudjuk, a kereszthalált halt Krisztus diadalának jele.  

A mai ünnep jelentőségét tovább fokozza számunkra, hogy községünkben a megépített Kálvária felszentelésre kerül. Egy vallási közösség számára ez egyszeri és magasztos esemény.  

1750-ben, amikor a falualapító elődeink első csoportja Báden és Württemberg tartományokból elindulva megérkezett erre a vidékre, a Gombos-hegy dél-nyugati lejtőjén telepedtek le, itt építették meg első kicsiny hajlékaikat, és itt a közelben építették fel – első épületként a falu területén - a kápolnát. Mivel azonban megsokasodtak, alig több mint harminc év múlva, közösségi összefogással és közadakozásból megépítették a mai templomunkat, amelyhez az 1800-as évek második felében kőtornyot építettek és ekkor készült el a mai parókia is, majd 1928-ra az iskola épülete. Mindezek ékesen bizonyítják az elődök Isten és Egyház iránt érzett szeretetét, vallásosságát.  

Az előző generációktól kapott lelki örökség a ma élő nemzedékeket is arra buzdítja, hogy maradandót alkossunk Isten dicsőségére és az emberek lelki gazdagodására. 

A Kálvária megépítésének gondolata és igénye már évekkel ezelőtt felmerült Hercegkúton. Az is nyilvánvaló volt, hogy ennek az elsősorban szakrális, de művészeti és építészeti szempontból is nagy jelentőségű emlékhelynek a létrehozása csak közösségi összefogással képzelhető el. Ezt felismerve jött létre – alig több mint egy évvel ezelőtt - az Egyházközség, az Önkormányzat, helyi civil szervezetek és a Szövetkezet képviselői alkotta testület, amely felvállalta a megvalósítás előkészítésével, a pénzügyi források összegyűjtésével és a lebonyolítással kapcsolatos feladatokat. 

Az előző év novemberében a Kálvária-építéssel kapcsolatos elképzeléseinket ismertető felhívással fordultunk egyházközségünk tagjaihoz, a községünkből elszármazottakhoz és barátainkhoz.

Köszönetet mondunk a gondviselő Istennek, hogy rendelt olyan embereket, akik a jó ügy mellé álltak, azt felkarolták.  Volt, aki anyagi támogatással, művészi, építészi alkotó tevékenységével, kétkezi vagy szervezői munkájával, volt, aki, egy-egy jó ötlettel vagy kapcsolatai hasznosításával segítette az ügyet. Sokan biztató szóval, imádsággal támogatták a nemes szándékot. Példaértékű volt az az összefogás, amelyet kis közösségünk tagjai a társadalmi munkák során tanúsítottak.

A helyszíni munkálatok egy hónapja kezdődtek és a mai napra egyházi értelemben elkészült a Kálvária, de még nem teljes, mert a hitünk lényegét adó, a Krisztus Urunk feltámadását szimbolizáló 15. stáció kápolnája még nem készült el. Isten segítségével ezt a következő év közepéig tervezzük megépíteni. Ennek előkészítése a tervegyeztetés szakaszában van. 

Hisszük, hogy a Kálvária méltó községünk vallási hagyományaihoz és szolgálja majd az áhítat fölkeltését és a hitélet megőrzését. Tudjuk, hogy erre a Kálváriára nem az Istennek, hanem nekünk, embereknek van szükségünk azért, hogy fokozott átéléssel és tisztelettel adózhassunk Krisztus Urunk szenvedéseinek, hogy lélekben elkísérjük Üdvözítőnket a Kálváriára, és szenvedéséről elmélkedjünk. Ebben az elmélkedésben adnak számunkra majd segítséget az egyes stációjelenetek ábrázolásai. 

Úgy gondoljuk, hogy Gombos-hegyi Kálvária megvalósításával a ma élő nemzedékek olyan örökséget hagynak az eljövendő generációk számára, amely talán évszázadok sora alatt hirdetni fogja az itt élőknek és az ide ellátogatóknak, hogy mi is tudtunk maradandót alkotni, de nem feledjük Szent Lukács evangéliumának a gondolatát sem:

"Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint kötelességünk." (Lk 17,10) 

Egyházközségünk nevében kérem Érsek Úrtól a Gombos-hegyi Kálvária megszentelését, és kérjük, hogy vezetésével végezhessük itt, első alkalommal a keresztúti ájtatosságot.

Főtisztelendő Érsek Úr! 

Megköszönve apostoli szolgálatát, őszinte szívvel kívánunk jó egészséget és még hosszú életet Isten kegyelmével.

Isten hozta Érsek Úr!

Az alábbi cikk megjelent a Hercegkúti Hírek 2004. szeptemberi számában.

Írta: Polyák József esperes-plébános

KÁLVÁRIASZENTELÉST ÜNNEPELTÜNK

Arra a kérdésre, hogy mi teszi az embert igazán emberré, a különböző hitű, eltérő nézetet valló emberek eltérő választ adnak. Valaki találóan mondotta a következőt: "Az teszi az embert igazán emberré, hogy tud ünnepelni." Ha hitünk és vallásunk szempontjából megítélve ez a válasz nem teljes, van benne igazság.

A hercegkúti egyházközség és község életében volt szép számmal esemény, amely elegendő okot adott az örömteljes ünneplésre. Hercegkút 254 éves történelmében 2004. szeptember 13-án ismét egy jeles napunk volt, amely egyedülálló ünnepként vonul be az írott vagy íratlan történelemkönyvünkbe. Ezen a napon újra bebizonyította közösségünk, tudunk méltóságteljesen, egy szívvel-lélekkel, más közösségek felé is  példát mutatva ünnepelni. Szeptember 13-án, a délutáni órákban tettük fel a koronát a közös munka, közös összefogás eredményére, amikor felszenteltük a Gombos-hegyen megépített Kálváriát.

Miután megszületett a Kálvária építésének gondolata, és a gondolatból már terv lett, elkezdődtek az előkészületi munkák minden területen.  Kitűztünk egy időpontot, amelyre szeretnénk elkészülni a munkával, és amelyen szeretnénk Érsek főpásztorunkkal megáldatni a felépült Kálváriát. A tervezett időpont szeptember 14-ére esett, amely nap az Anyaszentegyházban a Szentkereszt felmagasztalásának az ünnepe. Ez egyházközségünkben elődeink vallásos akaratából fogadott ünnep, vagyis vasárnap rangjára emelt ünnep, ezért a tervezett szentelési ünnepet ehhez az ünnephez kötöttük. Amikor jó esélyt láttunk arra, hogy az Isten segítségével, jó emberek közreműködésével és munkájával a tervezett időpontra elkészül a Kálvária, a Polgármester úrral és az egyházközségünk világi elnökével felutaztunk Egerbe, és tisztelettel meghívtuk az Érsek urat a Kálvária megáldására. Az Érsek Úr a háromnapos Püspökkari Konferencia miatt Szentkereszt ünnepének előestéjét, vigíliáját ajánlotta a megáldásra. Így került sor a szentelési ünnepségre 13-án délután.

A szentelést megelőzően hálatelt szívvel mondogattuk, "jól imádkoztunk, velünk van a jó Isten." Az ünnep előtti hetekben megóvott bennünket a bőséges csapadékot,  esőt hozó napoktól. Az építési munkálatok néhány héten át "erőltetett menetben", akadálytalanul folyhattak. A két hétvégére tervezett társadalmi munka nagymértékben hozzásegített ahhoz, hogy 13-ára a szépsége teljességében ragyogjon a megépített Kálvária. Külön köszönjük a Gondviselésnek, hogy hétfőn déltől már ragyogó napfény fogadta az ünnepre érkezőket.

Az ünnep délután 3 órakor szentmisével kezdődött a szövetkezeti feldolgozó mögötti téren, ahol a harangozónk, az egyházközség képviselőtestületének tagjai és feleségeik elkészítették a délelőtt folyamán a liturgikus teret. Csodálatos "szabadtéri templomot" varázsoltak. Az asszonyok másik csoportja az üstök körül szorgoskodott. Fél háromtól, nem túlzás, özönlöttek a szentmise helyszínére a helybeli hívek és a  személygépkocsikkal, buszokkal érkező vendégek. Jöttek a hazatért hercegkútiak, jöttek a rátkai ismerősök, szépszámmal jöttek közeli Sárospatakról is. Busszal érkeztek a Bodrogköz falvaiból, Kenézlőről és Vissről, ugyancsak busszal Olaszliszkáról. Mintegy 600-700 ember volt együtt, amikor 3 órakor megkondultak templomunk harangjai, és az Érsek Úr elindult a vezérkereszt és zászlók után a 18 pap és az egyházközség képviselőtestületének tagjai kíséretében az oltár felé. A kántor úr, a kórus és a hívek ajkán felcsendült a főpásztort fogadó ének: "Isten hozta hív nyájához a főpásztort és atyát!" A két gyermek verses köszöntője után az elnök úr köszöntötte a főpásztort, aki ezek után a papok koncelebrálásával elkezdte az ünnepi szentmisét. A szentmise homíiiájában az értünk szenvedő Krisztusról és a Fájdalmas Anyáról szólott. Szenvedéseinket, keresztjeinket nekünk is hozzájuk hasonlóan kell viselnünk.

A szentmise végén a házigazda plébános hálát adott a mindenható Istennek, majd köszönetet mondott az adakozó híveknek, családoknak, intézményeknek a nagylelkű adományokért. Név szerint is köszönetet mondott azoknak, akik tevékenyen közreműködtek a Kálvária előkészítési és építési munkáiban, majd felkérte az Érsek urat, áldja meg a Kálváriát. Az Érsek Úr az oltártól kérte az Isten áldását a 14 stációra, amely a Jézus keresztútján történteket és kereszthalálát jeleníti meg. A szentelési ima után az Érsek Úr az általa írt elmélkedéseket imádkozva végezte a Kálváriánkon az első keresztúti ájtatosságot. Felemelő látvány volt a több száz imádkozó, éneklő ember keresztúton felfelé kígyózó sora. A Golgotára feljutva az Érsek úrnak megmutattuk, Isten segítségével hol szeretnénk a jövő év folyamán megépíteni a 15. állomást, a feltámadott Urat megjelenítő állomást, amellyel keresztény hitünk szerint teljessé válik a Kálvária. A három keresztnél a "Te Deum"-ot, a hálaadó éneket kezdte el az Érsek Úr. A szívből jövő hálaadással vonultunk vissza a miséző oltárhoz. Ott köszönte meg a házigazda lelkipásztor az Érsek úrnak az apostoli szolgálatát, és átadta neki Molnár Levente leendő művész alkotását, egy emlékplakettet. A plébános szerény vendégségre hívta az ünneplő egybegyűlteket. Az Érsek Úr megköszönte a szép lelki élményt, majd a két himnusz eléneklésével zártuk a szentelési ünnepet.

Mi, akik Isten kegyelméből jelen lehettünk ezen az ünnepen, úgy érezzük, hogy nemcsak az Érsek Úr, de mi valamennyien maradandó lelki élménnyel térhettünk vissza otthonainkba. A keresztúti énekünk sora cseng fülünkbe valahányszor közeledünk Kálváriánk felé: "Jertek hívek a szent keresztútra, gondoljunk a szenvedő Urunkra!"

Deo gratias!

Képek a felszentelési ünnepségről

    

7Vissza az előző oldalra


Az utolsó frissítés dátuma: 2012. február 19. vasárnap
©Naár János 2005